Zalasárszeg rövid története

A települést először 1323-ban említik oklevélben Sarzegh néven. 1908-ban már Zalasárszeg névalakban szerepel. Neve két köznév /sár, "lágy, ragadós föld" és szeg "sarok, szeglet"/ összetételéből alakult ki. Az előtag a megyére utal.
A megye dél-nyugati részén a 7-es főútvonal mentén fekvő településen 89 ember él.
A település körüli területek 1950-ig a Talabér család birtokában voltak. Az 1800-as években épült jegyzői hivatal épülete felújításra került, és ez ad ma otthont a kultúrháznak és a könyvtárnak.
Zalasárszeg Nagykanizsától északkeletre, a 7-es műút mentén helyezkedik el dimbes-dombos vidéken. Talaja zömmel agyagos, helyenként sáros, vizenyős terület. A település képe szabálytalan, mert a domborzathoz alkalmazkodott. Széles telkek és gyümölcsösök jellemzik. Zalasárszegen kéthetente egyszer van orvosi ellátás az orvosi rendelőben. A távolsági közlekedést autóbusszal bonyolítják le. A lakosság szinte kizárólagosan mezőgazdasággal foglalkozik. A határ nagy részét az állami gazdaság gyümölcsöse foglalja el. I
tt található Európa legnagyobb összefüggő nagyüzemi körtése, amely a Nagykanizsai Állami Gazdaság tulajdona volt. Közben megtörtént a privatizálása. A községhez közvetlenül kapcsolódó szőlő-gyümölcsös dombokon pincék, pihenőházak vannak Anna-tetőn és a Kánnár-tetőn. A községben lovarda működik, mellette házias ételkínálattal vendéglő várja az ide látogatókat.
Zalasárszegen tekercselő műhelyek, és vegyesbolt van. A településnek nincs és nem is volt oktatási intézménye. A kultúrálódási igényt a művelődési ház és könyvtár próbálja kielégíteni.

A község katolikus vallású. Minden hónapban egyszer van mise. A nagyrécsei egyházközséghez tartozik.

Az önkormányzat 1993-ban emelte a Hősök emlékművét.


Források a Zala Megyi Levéltárban:
XXIII. főcsoport
Tanácsok
787. fond Kisrécse-Zalasárszeg Község Tanácsának iratai     1950 - 1962 0.32 fm